Karácsonykor néztem meg A kezdő (The Intern) című – a borzalmasan magyarított filmcímek egyik iskolapéldája – filmet, amiben Robert de Niro 70 éves papaként jelentkezik egy divatcég  senior intern programjára. A fűszeresbolt sarkán lógó ereszcsatornára ragasztott hirdetésben videó CV-t kértek a jelentkezőktől, és mit mondjak, tökéletesen megoldotta az „öreg”. Pedig piszkosul nehéz jó videó önéletrajzot csinálni. Ezért sem terjedt el sosem igazán, pedig most már a technika is megvan hozzá mind készítői, mind fogadói oldalról.

Pedig szerintem, ha valaki ki szeretne tűnni a tömegből, a motivációs levelét videó formában készíti el és küldi. Motivációs levelet is nehéz írni, de akkor már akár videóra is lehet venni, nem sokkal nagyobb erőfeszítést kíván, és biztosan emlékezetes percet fog szerezni annak, aki megkapja. Felüdülésnek számít 100 ugyan olyan „gerillásított” önéletrajz és 100 ugyan azzal a sablonszöveggel megírt motivációs levél elolvasása után egy videóval találkozni.

Picit utánanéztem, hogy mi is igazából az oka annak, hogy ez nem terjedt el a világon sehol, annak ellenére, hogy pár éve ez volt az új trendnek beharangozott pályázati forma. Sejtésem beigazolódott. Nem csak azért nem találkozni videó formátummal, mert tényleg eléggé sok előkészületet kíván az elkészítése, és egy rakat utómunka is vele, de a fogadó oldal hozzá nem értése és – számomra teljesen érthetetlen és felfoghatatlan – alapvető technikai felkészületlensége  és/vagy lustasága miatt is. Az egyik vezető HR portálon olvastam a legnevetségesebb ellenérveket – tökéletes képet festett a HR és toborzó társadalomról..tisztelet a kivételnek.

De, így a 21. század negyedén túl én azt mondom, hogy videózásra fel! Az eszközök megvannak a felvétel készítéséhez, neten találni ingyenes és könnyen kezelhető vágó programokat, ezeken túl meg már csak pár apróságra kell figyelni:

1. Ne legyen 2 percnél hosszabb. Általában 3-5 perces videók készítését szokták ajánlani, de az már túl hosszú, unalmassá válhat a néző számára. És nehéz is ennyi időt érdemi infókkal makogásmentesen kitölteni.
2. Kerüljük az „őőőőőőőő” „üüüümmmmm” és társai, verbális gondolatszüneteket. Nagyon nem hangzik jól.
3. Érthetően és természetesen beszéljünk. Ne bemagolt szöveget, legalábbis az előadásmódja ne tűnjön annak. És ha lehet, a háttérzajokat is próbáljuk minimálisra csökkenteni.
4. A háttér legyen barátságos, megnyugtató. Semleges hátteret szoktak ajánlani, de az unalmas és sablonos. Egy kellemes szobabelső (pl. IKEA egyik berendezett lakása hétfő délelőtt csendes, nyugalmas és még jól is néz ki), könyvtár, park, stb. De a fókusz ne a háttéren legyen, hanem a beszélőn. A sima fehér, vagy szürke háttér a legkerülendőbb lehangolósága miatt.
5. A megjelenésünk legyen makulátlan de lezser. Nem feltétlenül kell öltönyt és nyakkendőt venni, hozzá egy méretes karót nyelni (vagy uborkát alkalmazni a másik oldalon), de mindenképpen egy interjús megjelenésre törekedjünk, szép hajjal és sminkkel – fiúk is. És ne feszengjünk, mert azzal pont nem azt érjük el, amit szeretnénk.

Ha elkészültünk, az a leg egyszerűbb, ha feltöltjük egy videómegosztóra a művet és a linket küldjük el, külön megjelölve az e-mailben, hogy ez a motivációs levél. Az önéletrajzot sose helyettesítsük videóval, nem fog menni. Önéletrajz kell. És jó kell, hogy legyen. Ha fileként küldjük csatolva, akkor meg győződjünk meg, hogy a mérete nem túl nagy, mert a céges szervereken általában 10 mb-ra van limitálva a befogadóképesség.

Fogjuk fel egy jó mókának, vegyük elő a legkreatívabb énünket és videózásra fel!