Milliónyi cikk jelent már meg arról, hogy mennyit ér a fizetésünk, hogy ez mennyibe kerül a munkáltatónknak, hogy az állam mekkora részét "nyúlja le" és hogy miért nem kereshetünk olyan jól, mint a nyugatabbi országokban élő társaink. De erről nem lehet elégszer beszélni, mert így is még mindig hatalmas tévedések vannak a fejekben.

Kezdjük azzal, hogy tulajdonképpen mibe is kerül egy munkavállaló a cégének.

A munkáért kapott járandóságunkat nettó és bruttó viszonylatban szoktuk csak emlegetni, de jobban szemlélteti, hogy mennyit ér az állam szerint a munkánk, ha abból indulunk ki, hogy a cégnek ez valójában mennyi kiadást jelent. Vegyünk a 2015. évi átlagfizut.

Ez nettóban, vagyis ami a bankszámlánkon landol, 160.800 Ft.

Ahhoz, hogy ennyit kapjunk, a munkahelyünknek 310.720 Ft-tól kell megválnia. Igen, mi ebből csak 160 ezret látunk, a főnökünk meg 310 ezret kénytelen elutalni ide-oda.

Tehát a munkáltatónknak dupla annyiba kerülünk, mint amit mi látunk a munkánk gyümölcséből, többek között ezért sem nagyon akaródzik a fizuemelés részükről. Ráadásul az állam majdnem annyit vág zsebbe, mint amennyit mi kézhez kapunk - pontosabban 150 ezer Forintot. 52% csak a miénk.

És akkor még nem  is beszéltünk arról, hogy a nettónk 27%-ának is nyugodtan búcsút inthetünk már amikor kézhez kapjuk, mert bármit vásárolunk belőle, rezsi, élelmiszer, BKV bérlet, stb., annak egy része is az államhoz megy. Így a 160.800 Ft-unk máris csak 117385 Ft. 

Így az állam 193.335 Ft-ot visz abból, amiért dolgozunk, mi pedig beoszthatjuk a maradék 117 ezrünket.

Csodálatos, nem?